Kínai kiállítás Hudec László tiszteletére a budapesti Várkert Bazárban

2018.06.20

Besztercebányáról indult, és hamvai is oda érkeztek vissza 75 évvel később. Közben mintegy száz épületével arculatot adott egy világvárosnak, de őrzi keze nyomát a Vatikán is. Micsoda életmű Hudec Lászlóé, s mégis majdnem elfelejtették!

Sok munkába került, távoli intézmények együttműködésének köszönhető újra felfedezése. Ennek fontos állomásaként nyílt meg – emléke előtt tisztelegve – az Egy övezet egy út című sanghaji kínai festőművészek kiállítása a Várkert Bazárban, egyúttal a Visegrádi Együttműködés ötödik magyar elnöksége alkalmából.

A kiállítást emlékest vezette be, amelynek hangulatát egy Hudec László sanghaji épületeit, életének színhelyeit és magát a városképet bemutató videó idézte a vetítőn, amit a színpadon Szilasi Alex zongoraművész Liszt muzsikája kísért.

A bő kétórás ünnepségen fellépő politikusok és művészek bemutatását, beszédeik tolmácsolását házigazdaként és moderátorként Tihanyi István látta el, akinek kínai nyelvtudását elismeréssel nyugtázták a sanghaji vendégek, míg a Kínai Népköztársaság nagykövetének beszédét saját tolmácsa fordította, akinek viszont magyar nyelvtudása volt imponáló.

Magyar részről Szőcs Géza költő, a miniszterelnök kulturális főtanácsadója, Fekete Péter az EMMI kulturális ügyekért felelős államtitkára és dr. Kálmán Ernő a V4 Építészeti Alapítvány elnöke, míg a vendégektől Duan Jielong nagykövet mellett Liu Suhua a Shanghai Hudec Kulturális Fejlesztési Központ igazgatónője és Mao Shi’an a Kínai Irodalom- és Művészetkritikusok Szövetségének alelnöke méltatta Hudec László életművét és a két ország kapcsolatait.

Hugyecz László – mert eredetileg így írta a nevét – 125 éve született Besztercebányán. Szülei: Skultéty Paula és Hugyecz György építészmérnök még öt gyermeket neveltek. László követte édesapját pályaválasztásában – miként dr. Kálmán Ernő hangsúlyozta: „az 1782-ben alapított budapesti József Műegyetemen a magyar parlamentet is tervező Steindl Imre tanszékén szerzett tudása repítette a világhír felé.” Addig azonban időben rövidebb, térben annál hosszabb út vezetett. Olaszországban kapott utászkiképzést, ahol közben akverelleket is festett, Fekete Péter államtitkár fel is mutatott egyet, amit kölcsönadott a család erre az alkalomra.

A Nagy Háborúban viszont már építészként dolgozott, miután az orosz fronton megsebesült, és szibériai fogságba került. Onnan egy hadirokkant vonatról szökött meg néhány társával, és jutott hamis útlevéllel végül Sanghaiba, éppen száz évvel ezelőtt. Ott egy amerikai építészirodánál kapott állást, s a magyar, a szlovák, a német, majd az orosz nyelvtudása mellé megtanult angolul és kínaiul is. Bár eredetileg vissza akart térni Besztercebányára, családja azonban a megalakult Csehszlovákiában minden vagyonát elvesztette, édesapja meghalt, a rokonok Budapestre költöztek, ő pedig ott egy svájci lányt vett feleségül. Tehetségével hamar kiemelkedett, 1925-ben már saját építészeti irodát nyitott Hudec néven. Leghíresebb épületeiből sok ma is áll, például a 22 emeletes Park Hotel, amely az 1980-as évekig a város szimbóluma is volt, csakúgy, mint a Sanghaji Nagyszínház vagy a „Zöld Ház” posztmodern épületsora. Ezek sorolásához Fekete Péter államtitkár hozzátette: „Hudec László munkásságának feltárása, emlékének megőrzése kötelességünk, fel kell tudnunk mutatni azok között a híres magyarok között, akik a nagyvilágban hírünket öregbítő értékeket hoztak létre.”

Sanghaj főépítésze számos vallási felekezetnek ingyen tervezett templomot. A feladat nem volt új számára, hiszen még otthon első munkája a vihnyei kápolna volt. 1942-ben Sanghaj tiszteletbeli konzulja, de öt évvel később, a kommunista hatalomátvétel után kegyvesztett és menekült lett. 1948-ban Svájcban telepedett le családjával. A Vatikán építészének is nevezhetjük, ugyanis a Szent Péter sírját kutató nemzetközi csoportba kapott meghívást – egyetlen magyarként.

„Ma vén fejjel már látom, hogy pappá lettem. Nem abban a gyakorlati értelemben, ahogy fiatalon gondoltam, hanem nemesebb alakban, gondolatban és talán eredményesebben” – idézte Hudec Lászlónak egy élete végén írt leveléből dr. Kálmán Ernő, aki a többi magyar és kínai megemlékezővel együtt hangsúlyozta Hudec élete és munkássága feltárásának, minél szélesebb körű megismertetésének fontosságát. Ez a munka voltaképpen 10 éve kezdődött. Azóta sikerült együttműködést teremteni a szlovák, a magyar civil és szakmai szervezetek, valamint a sanghaji és a magyar kormányzati szervek között. Az eredmény Hudec László Panyu Road-i házának rekonstrukciója, a konferenciák, a 2013-as Hudec év közös ünneplése. Különösen értékes a család és a szülőváros Besztercebánya CALEH alapítványának szakmai partnersége.

„Úgy tűnt fel, mint egy üstökös” – mondta Mao Shi’an művészetkritikus. Hudec László stílust adott Sanghajnak, a világ egyik metropoliszának, amelyet a nagykövet Kína kereskedelmi, tudományos és kulturális központjának nevezett. Novemberben tartják itt az első expót, amelyre meghívták Magyarországot is. A két kormány közti kapcsolatok soha nem voltak olyan jók, mint jelenleg, közös törekvés, hogy Sanghaj és Budapest között mielőbb közvetlen repülőjárat létesüljön. Végül egy kínai mondást idézett, ami szerint egy csepp víz segítség, egy pataknyit ad vissza hálaként – mondta, s megnyitotta a kiállítást.

A kiállításon bemutatott festmények alkotói közül hármat, három nemzedék képviselőjét hívta színpadra Mao Shi’an, közülük a 80. évét már betöltött Chen Jialing köszöntötte a nézőket, és méltatta Budapest szépségét. A zene sem maradhatott el a műsorból: Tang Liangxing lantművész és dr. Wang Zuoxin szoprán adott kis hangversenyt Szilasi Alex kíséretével. Az énekesnő meglepetésül előadta a Csitári hegyek alatt című népdalt tökéletes magyarsággal.


« Go to the news list